5+1 tipp, hogy hogyan barátkozzunk felnőttként

5+1 tipp, hogy hogyan barátkozzunk felnőttként

2017. 09. 15.

pexels-photo-42389-large.jpeg

Na de most komolyan.
Van olyan barátotok, IGAZI barátotok, akit felnőttként ismertetek meg?
Van olyan, akivel harminc évesen találkoztatok és a barátotokként gondoltok rá?
Ha nincsenek ilyen emberek a felnőtt életedben, akkor van erős hiányérzeted?
Szeretnétek felnőtt barátokat?

Nekem a legjobb barátaim középiskolából ill. főiskolás koromból maradtak rám. Van, akit 20 éve érzek barátomnak, van akit 15 vagy éppen 10.

A barátság magában foglalja a másik fél teljes elfogadását; egy olyan erős, szabadon választott kötelék ez, ami egy életen át elkísérhet minket.

Nekem a legtöbb IGAZI barátom valahol egy másik városban éldegél, nincs köztünk feltétlenül napi kapcsolat, mégis tökéletesen működik a dolog.
Tudjuk, hogy barátok vagyunk.
Tudjuk, hogy számíthatunk egymásra, ha másnem egy gyors telefon vagy messengerezés lehetősége mindig ott lebeg a levegőben. Amira éppen szüksége van bármelyik félnek.

Gyerekként könnyebben köttetnek barátságok.
Talán az lehet ennek a rém egyszerű oka, hogy több időnk van gyerekként barátkozni. Többet találkozunk, együtt játszunk, focizunk, suliban és suli után, közös házit írunk ... felnőttként az időnk jelentős része már jó előre ki van tervezve, másra fókuszálunk, másba fektetjük be az időnket és az energiáinkat.
Dolgozunk, takarítunk, gyereket nevelünk, vécét pucolunk, főzünk, autót szerelünk, füvet nyírunk. Nem érezzük már annak a lehetőségét, hogy kialakíthatunk barátságokat, elmélyíthetünk kapcsolatokat, nehát új közösségekhez csatlakozhatunk. 

Héctor Garcia és Francesc Miralles IKIGAI című könyvéből (amely röviden összefoglalva a hosszú élet kulcsát kutatja) azonban egyértelművé válik, hogy az egyik alaptétele a hosszú és egészséges életnek, a közösséghez való tartozás érzése. És most nem egy virtuális, Facebook közösségre gondolok, hanem egy olyan helyre, ahol hús-vér emberekkel lehetsz, játszhatsz, eszmét cserélhetsz, közösen filmezhetsz, beszélgethetsz.
Ne becsüljük hát alá a közösség pozitív erejét és szükségességét! Fontosabb, mint elsőre gondolnánk.

De a barátkeresés során biztos ismerősen hangzik a következő szcenárió:
megbeszélsz mondjuk egy kollégáddal, egy edzőtársaddal, egy borimádóval egy időpontot, hogy mondjuk szerda délután elmentek egyet inni, hogy kicsit lazítsatok, meg, hogy egy kicsit azért irodán/edzésen/borkóstolón kívül is találkozzatok. Jó terv. Örültök neki mindketten.
Aztán a melóhelyen túlóráznod kell, vagy valamelyik gyereked lebetegszik vagy épp csőtörés van vagy ... lemondod utolsó pillanatban a talákozót, hogy bocsi, de majd még beszéljünk meg egy időpontot.
Aztán még ezek a fajta lemondások megtörténnek párszor és szépen lassan sajnos elhal a kapcsolat.

Ez nyilván nem azért történik, mert bármelyik fél nem akarná ezeket a beszélgetéseket, borzásokat, vacsorázásokat. Egyszerűen csak a felnőtt léttel járó felelősségek nem engednek meg mindig olyan jellegű szabadságot, amilyenre éppen akkor szükségünk lenne.

De hogy a nehézségek ellenére is, szeretnék-e barátságokat kötni mostani, felnőtt fejemmel is.
Határozottan IGEN.
Hogy képes vagy-e rá? Biztosan, de egyelőre nehéznek érzem.
Nem az ismerkedést és nem a barátkozás megkezdését, hanem annak elmélyítését és hosszú távú fenntarthatóságát.

A felnőtt korban történi barátszerzés persze roppant nehéz, mert:

  • egyre bizalmatlanabbak vagyunk, ahogy öregszünk. A minket ért emberi csalódások sajnos erre kéztetnek, ösztönösen védekezni kezdünk.
  • egyre kevesebb időnk van. Annak ellenére, hogy szentül vallom, hogy mindenkinek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen, nagyon sokszor én is tapasztalom, hogy kifolyik az idő a kezeim közül. Az időmenedzsment amúgy is megérne jópár külön bejegyzést, ebbe most nem mennék bele, de tény, hogy durván időhiányban szenved a ma embere és ez bizony a kapcsolati hálójára is hatással van. 

Utánajártam egy kicsit ennek az egész témakörnek, mert vannak dolgok és gondolatok, amik nem hagynak nyugodni. Ez is egy ilyen gondolat.

Feltettem hát a kérdést ismerősöknek, barátoknak, kollégáknak, magamnak:
HOGYAN BARÁTKOZZUNK FELNŐTTKÉNT?

Egyetemes megoldás nyilván nincsen.
Egyéni megoldások és megközelítések vannak és ezekből csemegézve szedtem össze néhány tippet magamnak és Nektek.

HAJRÁ! BARÁTKOZZUNK!

1. Kolléga = barát!
Felnőttként dolgoznunk kell és ha minden jól alakult, akkor még munkahelyünk is van. Ott jóóó sok időt töltünk. Mondjuk napi 8 órát. Érdemes egy bizonyos idő és bizalmasság elérése után elgondolkodni azon, hogy érdemes-e a munkatársak között kialakult kollegális viszonyt elmélyíteni, esetleg megpróbálni baráti szintre emelni.
Ha számodra értékes embert találtál a munkahelyeden, akkor én azért a helyedben mindenképpen tennék egy próbát :) ;)

2. (Új) Közösségek!
Workshopok, képzések, előadások, önismereti csoportok, edzések, borkóstolók, jóga, pilates ... Hogy ez miért csodálatos?!
Egyrészt, mert kereshetsz magadnak egy új hobbit :) Az már csak egy pozitív hozadéka az egésznek, hogy közben olyan új emberekkel ismerkedhetsz meg, akikkel már biztosan van legalább egy közös pontod: az új hobbid.
Nekem pontosan ilyen volt a Life coach képzésem. 12, hasonló gondolkodású ember, sok közös ponttal, hasonló értékrenddel, világlátással. Ha te is rá tudod venni magad, hogy merj kipróbálni valami újat, te is lehetsz annyira szerencsés, hogy megtalálod azokat az embereket, akikre éppen szükséged van. 

3. (Új) Lakóközösség!
Hiába roppant megerőltető egy költözés, sok előnyre tehetünk szert általa. Szebb helyre költözünk, nagyobb helyre költözünk, jobb környékre költözünk. És ki tudja, milyen lesz ott a lakóközösség, milyen a többi kisgyerekes anyuka, kikkel hoz össze az élet a játszótér mellett, kivel találkozunk a sarki kávézóban. Új törzshelyeket találhatunk magunknak, új futó-útvonalakat, új bringázós helyeket ...
Egy kis változás után bármi megtörténhet! :) ;)

4. Online közösségek találkozói!
Le merem fogadni, hogy van legalább egy olyan Facebook zárt csoport, aminek tagja vagy. 
Biztos vagyok benne, hogy van legalább egy olyan oldal, amit aktívan követsz.
Tutira van valaki/valami, amiért nagyon nagy szeretettel tudsz rajongani. 
Az ilyen jellegű online közösségek találkozóin a fantasztikus hangulat és a sok jó energia mellett, sok olyan emberrel találkozhatsz, akivel biztosan van közös témád, így könnyen elkezdődhet egy beszélgetés, egy ismerkedés. Az pedig csak rajtunk múlik, hogy mit kezdünk a találkozók adta lehetőségekkel. 

5. BESZÉLGESSETEK EGYMÁSSAL!
Az előbb felsoroltak mit sem érnek, ha nem állsz neki beszélgetni! Egyszerűnek tűnik, de sokszor nem az. Tudom. Tapasztalom. Persze van, akinek könnyen megy, de aki még felnőttként is izgul, mielőtt megszólítana egy számára akkor még idegent, annak azt javaslom - amit magamnak is javasolni szoktam - gyakoroljon. 
Gyakoroljon kicsiben, apró lépésekben. 
Beszélgess mondjuk először a pénztáros hölggyel vagy a húspultos bácsival, beszélgess olyanokkal, akiket szimpatikusnak találsz, kérdezd meg hogy vannak. Aztán majd belejössz, hidd csak el! 
A nehéznek tűnő dolgok nagyrésze csak addig félelmetes, amíg nem állsz neki csinálni :) 

5+1: Igyatok egy jót egy kellemes kis kocsmában.
Természetesen ez csak akkor megoldás, ha egészséges kapcsolatunk van az alkoholhoz. De akkor nagyon jól tud jönni :) Kis borozgatás, filozofálgatás, eszmefuttatások és egy jóóóó nagy alvás. Néha ez a legtöbb, amit tenni tudunk. Aztán hagyjuk, hogy a többi meg jöjjön magától ... :)

Akármelyik tippet is érzed magadénak, akármilyen módon is ismerkedsz, szeretnék egy dolgot útravalónak adni neked: 
Őszintén beszélgess az emberekkel, igazi barátságok ugyanis nem születhetnek kamuzásokból és játszmázásokból!

HAJRÁ MINDENKINEK!
Beszélgessetek!

2017. 09. 15. Tovább

A bejegyzés trackback címe:

http://baliskatus.com/api/trackback/id/tr8412829926

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Anders Behring Breivik 2017.09.16. 17:57:25

Szemetek nem akarnak velem baratkozni, de majd adok en ezek !

karandash 2017.09.16. 17:57:32

Minél öregebb az ember, annál nehezebben szerez barátokat és egyre nehezebben válik maga is baráttá.
Ezzel semmi baj nincs.
Az erőltetett próbálkozás sokkal kínosabb. Mindenféle klubokba, társasutakra járás csak hogy ne legyen egyedül az ember.
Én még nem vagyok öreg, de már az én korosztályomban se tudok leülni egy étterembe emberekkel, csak úgy kötetlenül beszélgetni, mert 3 perc után el akarnak nekem adni valami MLM-et, be akarnak téríteni valami szektába, puhatolóznak, hogy milyen hasznuk lehetne belőlem. Egyetem talán az utolsó hely, ahol még valamennyire önzetlenül ismerkedik a fiatalság, bár már ott is tapasztaltam, hogy érdekek alapján mozognak az évfolyamtársaim.
A networkingelés az nem barátság, márpedig az emberek többsége felnőttként csak networkingel, nem barátkozik.

Szalay Miklós 2017.09.16. 17:57:37

Hasznos adalék a fentiekhez, ha megértjük, miben áll a barátság. Az alábbi írás igyekszik ezt összefoglalni, valamint azt is, hogy mi, és hogyan működik a szerelem és a szeretet:

egyvilag.hu/temak.shtml#temaid054

(A legfelső sor a kép tetején, "Szerelem, szeretet, barátság". Az írás doc és pdf formátumban tölthető le. Ez egyébként egy nagyobb mű egy darabja, mely megpróbálja módszeresen, de azért érthetően elmagyarázni, hogyan működik a világ.)

baliskatus 2017.09.16. 20:32:34

@karandash: hogy a kedvenc pszichiáteremet idézzem (Jorge Bucay): erőlködni ... csak a vécén érdemes.

baliskatus 2017.09.16. 20:48:43

@Szalay Miklós: köszönöm szépen a hozzászólásodat!