Hogy ne féljek végre a sikertől!

Hogy ne féljek végre a sikertől!

2017. 09. 29.

img_0065.JPG

Feldolgozni is alig bírom a gondolatot, hogy esetleg sikeres ember lehetek valamiben.

És nem "kamusikeres", hanem IGAZI sikeres ember.

A "kamusikeres" ember számomra az az egyén, aki ugyan megkeresi a szükséges pénzt, rendben van a családjával, biztos a megélhetése, ki tudja taníttatni a gyerekeit és még talán az autója is menő, de mégsem boldog. Nem boldog.
Mert vagy nem is szereti igazán a munkáját, vagy a családi élete csak egy látszatélet.
Azokra az emberekre gondolok, akik rettegnek önmaguktól, sosem szembesítik magukat az igazi énjükkel, mert tudják, hogy a saját maguk elvárásaival szemben bizony-bizony kudarcot vallottak.
Azokra az emberekre gondolok, akik pilóták akartak lenni, de könyvelők lettek.
Azokra az emberekre gondolok, akik autóversenyzők szerettek volna lenni, de banki ügyintézők lettek.
Azokra gondolok, akik egész életükben a lelki társukat keresték, mégis 32 évesen hozzámentek akárkihez, csak hogy legyen már végre valamiféle családjuk.
Azokra az emberekre gondolok, akik folyton mosolyognak és csinos ruhákba burkolják magukat drága pénzért, este mégis a párnájukba zokogva alszanak el, mert magányosak.

Ők számomra a "kamusikeres" emberek, akik egy látszatsikerrel ugyan rendelkeznek, de IGAZI sikerrel nem. 

S hogy mi számomra az igazi siker? 

Az igazi siker először is nem a pénzről szól. Hanem önmagunk megvalósításáról!

Az igazi siker belül kezdődik és mindent áthat.
Az igazi siker az, amikor azért mosolyogsz, mert hálás vagy az életedért.
Az igazi siker az, amikor szereted a munkádat - mert, hogy képzeljétek, azt hallottam ilyen is van ;)
Az igazi siker az, amikor mások életét pozitívan befolyásolhatod, amikor változtathatsz, jobbá tehetsz, előbbre vihetsz.
Az igazi sikeres emberben nincs irigység, szánalmas hiszti, akaratosság és lenézés.
Az igazi sikeres emberben még ott van az alázat, a tisztelet és a jószádék.

Erre a fajta sikerre vágyom ... és halálra rémít, hogy akár még össze is jöhet. 
Nem hiába mondják, hogy jól vigyázz, mit kívánsz, mert még a végén összejöhet. 

De miért mindig a cél előtt szarjuk össze magunkat?
Az első lépés után, miért mindig az utolsó előtti a legnehezebb?
Miért keresünk kifogásokat a sikerünk beteljesülése előtt?
Miért gyártunk teoriákat, hogy miért nem leszünk úgysem sikeresek?
Miért hisszük ösztönösen, hogy elbukunk és nem azt, hogy sikerülni fog?
Miért félünk belevágni valamibe, amit a szívünk mindennél jobban akar?
Miért hagyjuk a racionalitást győzedelmeskedni, amikor belül űvölt a megérzésünk, mert tudja, hogy mit kell tennünk?
 

Muszáj volt utánajárnom ennek a témának, mert szétfeszítettek ezek a gondolatok.

Mi a fenéért félek attól, hogy valami végre összejön az életemben?
Micsoda elcseszett hülyeség ez ... és mégis így van!


Egy egész életében magát sikertelennek érző ember számára a siker egy olyan mértékű változás, olyan nagy erejű újrakezdés, ami bizony félelmet kelt. A félelmet a bizonytalanság okozza. A bizonytalanság pedig abból fakad, hogy a sikerrel olyan dolgot tapasztalna meg, amiben eddig még sosem volt része.

Az új dolgoktól pedig félünk. A változás okozta bizonytalanságot pedig minden áron el szeretnénk kerülni. Pedig végre meg kellene értenünk, hogy "Az életben minden nehéz mielőtt könnyű lenne." (Johann Wolfgang von Goethe)

Félnek az emberek sikeresek lenni, mert magukból indulnak ki.
Lássuk be, a nem sikeres emberek sokszor elítélik, közhelyekkel minősítik vagy irigylik a sikeres embereket. A legtöbb ember nem gondol bele abba a rengeteg munkába, lemondásba, izgulásba, kockázatvállalásba, ami a legtöbb sikeres embert jellemzi. Csak azt látjuk, hogy menő autója van, aztán milyen fiatal, tuti bűnöző ... és hasonló marhaságok.
Eszünkbe sem jut, hogy egy sikeres embernek is lehetnek (és vannak is) gondjai, aggodalmai, fájdalmai és bizony neki is kell támogatás, vállveregetés, biztatás.
Sokan hát nem akarnak sikeresek lenni - még ha minden meg is adatott nekik hozzá - mert nem akarnak egyedül maradni, nem akarják elveszíteni a törődést, a figyelmet.
De hangúlyozom: ne magunkból induljunk ki. 

Félünk többek lenni, mint a körülöttünk lévők.
Félünk gazdagabbak lenni, mint a tesónk, félünk tanultabbak lenni, mint a szüleink, félünk boldogabbak lennünk, mint a barátaink. Félünk hát, mert azt hisszük, hogy emiatt elveszíthetjük a körülöttünk lévő, számunkra fontos embereket. De mit gondoltok, tényleg így van?
Szentül hiszem, hogy csak azt veszítheted el az életben, akire már valamilyen oknál fogva nincs szükséged. A többiek pedig maradni fognak.

Kitűnni ér.
Kitűnni kell.
Megmutatni azt az önmagadat, amilyenből csak egyetlen egy van a Földön, igenis ér.
És kell is.
Különben mi értelme?!
Mi értelme az egész hülye életnek!? 


És hát ugye mi van akkor, ha sikeres leszek és ki kell állnom emberek elé, beszélnem kell emberek előtt, fel kell vállalnom magam a nyilvánosság előtt is. És hát ajjjajjjajjajaj ... akkor még nagyobb felületen támadható leszek. Ennél a pontál mindig elfelejtjük, hogy nem csak támadási, de kapcsolódási felületet is biztosítunk, ha megnyílunk mások előtt, ha elmondjuk őszintén, hogy kik vagyunk. Ha pedig kapcsolódnak hozzánk, ha elérjük az embereket, akkor el tudunk indítani valamiféle változást, akkor tudunk hatni, jobbá tudunk tenni életeket, sorsokat, gondolatokat! Ezt ne adjuk fel azért, mert félünk a támadásoktól. Féljünk, de tudjuk, hogy a kapcsolódás értékesebb, mint a félelmünk!

Ha igazi sikeres ember szeretnél lenni és nem csak a "kamusikeres", a következő néhány dolgot, embert, helyzetet baromira kerüld el:

1. Hát én pedig nem kérek segítséget!

Baromira állj neki segítséget kérni!
Nem kell mindent egyedül kitalálnod.
Nagyon sok tapasztalt, kedves és sikeres ember létezik a világon, akik simán tudnak neked segíteni, megihlethetnek, inspirálhatnak.
Olyan tapasztalatokkal rendelkeznek, ami lehet, hogy rád éppen most vár. Olyan hibákat követtek el, amiknek az elkerülésében fognak tudni segíteni neked!
Nem kell ebből nagy ügyet vagy elvi kérdést csinálni: menj oda hozzájuk, mutatkozz be, mondd, hogy segítség kell és aztán csak figyelj!

2. 10 percet simán késhetek!

Baromira ne késs el!
Vagy ha késel, legalább szólj oda, hogy ne várjanak rád. Légy megbízható, légy szavahihető. Ha azt mondod ott leszel, legyél ott. Ha ott vagy, akkor légy ott teljesen, szívvel-lélekkel és figyelj!

3. Majd holnap megcsinálom!

Baromira ne halogass semmit!
Azok a dolgok, amiket nem tervezel be, nem fognak megtörténni. És adj magadnak határidőket a részfeladatok elvégzésére. Ha valami újat kitalálsz, de egy hónap múlva még mindig nem történt vele semmi, akkor hagyd is inkább elveszni. De ha van egy jó ötleted, valósítsd meg egy adott határidőn belül vagy hidd el, hogy nem volt olyan fontos az az ötlet és engedd el.
Aztán figyeld a további jeleket, hogy merre visznek tovább és mit is kellene következő lépésben meglépned.

4. Ma még ezt be kell fejezem!

Baromira ne hajtsd túl magad!
Még ha imádod is a munkádat, a családodat, a mindent és mindenkit körülötted, akkor is kell pihenni, akkor is kell, hogy legyen énidőd, kell, hogy azért egyedül is lehess és meg kell talánod a módját, hogyan vagy képes újratöltődni.
Jó, hogy lelkes vagy. Jó, hogy dolgozol. De ne ess szét, csak mert mindent ma akarsz megcsinálni!
Figyelj a testedre, mikor szól, hogy na most akkor ezt be lehet fejezni.

5. Mennyi baja van ennek!?

Baromira kerüld el a téged lehúzó embereket!
Ha valaki nincs rád jó hatással, kerüld el őt.
Akik folyton csak panaszkodnak, de nem tesznek a bajaik ellen semmit.
Akik folyton akarnak tőled valamit, de ha te kérsz, hirtelen más dolguk van.
Akik csak akkor vigyorognak rád, ha kell nekik valami.
Akik a hátad mögött véleményeznek.
Akik szomorúvá tesznek.
Akik nem támogatnak.
Akik nem látják benned a csodát.
Hagyd ott őket. Mindegyiket!

6. Ha én nem segítek neki, más sem fog!

Baromira ne vedd magadra a világ gondjait! Nem tudod megoldani a világ összes gondját, de azt se érezd feladatodnak, hogy megoldd a környezeted gondjait! Meg kell értened, hogy mindenki saját magáért tartozik felelősséggel, mindenki csak saját magát mentheti meg.
Ez nyilván nem jelenti azt, hogy ne segíts senkinek, de érezd, hogy hol a határ. Hogy tudsz úgy segíteni, hogy te még ne sérülj a történetben. A segítségnyújtás alapvetően feltölti az embert energiával, de ha azt érzed, miközben segítesz valakinek, hogy csak fáradsz és fáradsz és fáradsz és még mindig nincs megoldva a gond, akkor valószínű olyan terhet vettél a válladra, ami nem a tiéd. Tedd le és menj tovább!

Borzalmasan izgalmas lehet sikeresnek lenni. Igazi sikeresnek. És taán pont ezért tűnik félelmetesnek is.
Hiszem, hogy a helyes út mindig az öröm és a félelem felé kell, hogy vigyen: amitől félek, de mégis akarom, azt kell megküzdenem! 

Elindulok hát küzdeni, tartsatok velem ti is!

2017. 09. 29. Tovább

A bejegyzés trackback címe:

http://baliskatus.com/api/trackback/id/tr2612911787

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.