A lelki összeomlás 5 legnagyobb előnye

A lelki összeomlás 5 legnagyobb előnye

2017. 10. 03.

milada-vigerova-7276.jpg

Azt mondják nézzük mindennek a jó oldalát. Válasszuk a pozitív hozzáállást az élet minden területén. Még akkor is, amikor aztán már végképp nem látni semmi szépet az előttünk lévő úton ... mosolyogjunk, carpediemezzünk, az élet napos oldalát lássuk, vegyünk rózsaszín szemüveget ...

De most őszintén, ki a francnak megy ez úgy mégis mindig?! Hát nekem nem.

Vannak napok, amikor az élet egyszerűen szar.

Ne áltassuk magunkat folyton. Néha vannak szar napjaink. Amikor nem sikerül semmi. Vagy, ha sikerül is, nem éled meg sikerként.
Néha egy tanár fél mondata, vagy egy fejezet egy könyvben, egy eladó észrevétele, a párod szemforgatása, a főnököd kritikája ... hirtelen olyan hatással vannak rád és olyan nyomot hagynak benned, ami hatással lesz az egész napodra ... estédre ... hetedre ... hónapodra ... életedre.

Mit mondhatnék.
Tegnap nehéz napom volt, lelkileg felzaklatott voltam, így hazaérvén kinyitottam egy üveg cabernet sauvignont. Ettől már mindjárt alkoholista lennék? Nem hinném.

Introvertált, szorongásos depressziós emberként, higgyétek el, hogy néha semmi a világon nem tud kikapcsolni, csak a vörös bor.

Próbáltam már autogén tréninget, meditációt, légzéstechnikát, Frontint (=szorongásgtlót) ... szart se segítettek.
Ami nem azt jelenti, hogy ezek nem működőképes módszerek, csak annyit jelent, hogy nekem nem váltak be ennél a problémámnál.

Ezer problémát megoldottam már életem során.

Hiszem, hogy az életünk minősége nagyban függ a problémákhoz való hozzáállásunktól és a problémamegoldó képességünktől.


Ennek ellenére itt vagyok 35 évesen és még mindig nem találtam olyan megoldást, ami ezen a problémámon segítene. Nem tudom, hogy tudom megoldani, hogy ne legyek betonból ... hogy ne feszüljek meg, ha kritizálnak, ha stressz ér, ha megítélhetnek, ha minősíthetnek ...

Tudom, hogy mindannyian küzdünk valamivel.
Van aki épp betonból akar lenni, hogy elbírja az élet súlyát, én meg épp a könnyedséget és a boldog életem értelmet keresgéltem tegnap, de sehogy sem találtam.

A cabernet sauvignon sem azt segített megtalálni, amit kerestem, sokkal inkább húzott még mélyebbre.
Abba a fajta igazi lelki mélységbe kerültem, amikor a saját létezésedet is megkérdőjelezed. Amikor megkérdezed, hogy egyáltalán minek vagy itt, ezen a Földön, ezen a helyen, pont ebben az időben, pont ebben a testbe, pont ezekkel a gondokkal ...

A válaszokat persze nem hozza meg a vörös bor.
A válaszokat nem adja meg az elolvasott több száz könyv és a végeláthatatlan gondolatmenetek sem.
A válaszokat - ha szerencséd van - egyszercsak megérzed.

A tegnapi estét végtelen elkeseredésben, sírással, önmagam megkérdőjelezésével töltöttem. Egész éjjel ébren voltam. Összezuhantam, hát ez van.

Amikor az ember a legmélyére kerül, azt nagyon megérzi.
Megérzi, hogy ez most egy olyan mélypont az életem útján, amire nagyon sokáig fogok még emlékezni. Biztos vagyok benne, hogy tudod, miről beszélek. Összezuhanunk néha, mert elhagynak minket, mert félredobnak minket, mert ledagattoznak, mert butának titulálnak, mert megbántanak újra és újra, mert megvernek, mert megaláznak ... és mi már nem bírjuk tovább a terhet és összeomlunk.

Nem ismerek embert, akinek az életében ezek a mélypontok ne jelennének meg és ne játszanának nagyon fontos szerepet.

De sose feledjük, hogy minden összeomlás után elengedhetetlenül következik a felemelkedés is. Így van az életben egyensúly.

AZ ÖSSZEOMLÁS ELSŐ ELŐNYE

Azt mondják, az ember addig csinálja a számára rossz dolgokat, amíg nem fáj neki úgy igazán. Csak azután lép. És talán ez az egyik legnagyobb előnye az összeomlásnak. Az, hogy utána LÉPNI FOGSZ!
Saját tapasztalatom szerint is igaz az, hogy ha nem lépsz az összeomlásod után, addig intézi úgy az élet, hogy még összezuhanj párszor, amíg észre nem veszed, hogy most már tényleg tenned kell valamit!

AZ ÖSSZEOMLÁS MÁSODIK ELŐNYE

Olyan nincs, hogy a mélypont után, ne a felemelkedés következzen.
Tudom sokan nem szeretik a közhelyeket, de én imádom őket! Hogy miért? Mert igazak. Csak sajnos már annyira elbagatelizáltuk, hogy nem halljuk meg a mondanivalójukat.
Ilyen az egyik kedvenc közhelyem: egy idő után már nem zuhanhatsz tovább, és amikor elérted a legmélyebb pontot, utána már csak felfelé vihet az utad.
Az összeomlás második előnye, hogy utána szinte azonnal felszállóágba kerülsz és új esélyeket kapsz a gödörből való kijutásra, a megoldásaid megtalálására. Csak vedd észre!

AZ ÖSSZEOMLÁS HARMADIK ELŐNYE

Az összeomlás után megkönnyebbülsz és megbékélsz egy kicsit a világgal.
Ugye ismerős: jól kibőgöd magad, de annyira, hogy bedagadnak a szemeid, vörösek lesznek, alig kapsz levegőt és folyton csak orrot fújsz ... aztán ha végeztél, kicsit jobb lesz. Kicsit megkönnyebbülsz. Néha nem is kicsit.
Sírni jó. Megkönnyíti a lelkünket, akárcsak az összeomlás utáni újrakezdés lehetősége.

AZ ÖSSZEOMLÁS NEGYEDIK ELŐNYE

Az összeomlás utáni órákban, napokban máshogy reagálsz az ingerekre, más dolgokra figyelsz és főleg máshogy figyelsz.
Lassabb vagy, hiszem elfáradtál a sok sírás, rossz gondolat és álmatlanság miatt, így jobban figyelsz a részletekre. Megláthatsz olyan apró csodákat is, amikre amúgy egyáltalán nem vagy kiélezve.
Észreveszel egy szivárványt, egy szép napfelkeltét, egy maradat, egy aranyos nénit, egy még aranyosabb bácsit.
Szebbnek tűnik a világ, mert most képes vagy meglátni benne az apró szépségeket.

AZ ÖSSZEOMLÁS ÖTÖDIK ELŐNYE

A zene.
Szerintem nincs olyan élethelyzet, dilemma vagy mély érzés, amire ne lenne valahol a Spotify app-ünk mélyén a megfelelő dal. Sokkal lassabb és mélyebb dalokat keresek és hallgatok a lelkileg megterhető napok után. Annak a megkönnyebbült békének keresem az aláfestő zenéjét, amivel az életem mélypontjának elfogadása jár.

Mert talán minden előny közül ez a legfontosabb:
A MÉLYPONTON ELFOGADOD, HOGY MÉLYPONTRA KERÜLTÉL!

Amíg zuhantál, vagy lassan kúsztál lefelé, még nem biztos, hogy bevallottad magadnak, hogy lelfelé haladsz. Nyugtattad magad, hogy legalább haladsz valami felé, aztán majd meglátjuk mi lesz belőle.
Erre tessék. Padlót fogtál.
Sírsz napokig, félsz, szorongsz, gyomorgörccsel ébredsz, hasmenésed van, nem bírsz enni vagy pont, hogy túl sokat eszel ... és megérkezel a mélypontodba. Amikor már annyira fáj, hogy nem bírja el a lelked.
Várod, hogy jobb legyen, várod, hogy vége legyen a rossz részeknek, hogy újra a jó irányba haladhass. És elfogadod, hogy ami most van az fáj, ami most itt a mélyponton van, azt nem szeretnéd tovább csinálni és akarva-akaratlan valamit tenni fogsz, hogy elmozdulj. A mélypontról pedig már csak egy irányba lehet mozdulni!

Piszok nehéz a jót látni minden életeseményben.
De néha a piszok nehéz helyzetek hozzák meg az életünk igazi értelmére a választ.
Nem az önsegítő könyvek, nem a facebook bejegyzések, nem az okoskodók ... hanem te magad, azzal, hogy megpróbálod megoldani életed egy-egy nehéz helyzetét.
Azzal érted és érzed meg az életed igazi értelmét, ha megpróbálod még az összeomlásaidból is kihozni az igazi értéket, a mondanivalót, a tanulnivalót, az éreznivalót, a letennivalót, mert ...

"Mindent tagadhatsz,
kivéve,
hogy jobbá válhatsz,
ha akarsz!"

Dalai Láma

 

2017. 10. 03. Tovább

A bejegyzés trackback címe:

http://baliskatus.com/api/trackback/id/tr1812925223

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.